Nem szüntethető meg rendes felmondással a munkaviszony egyes időszakokban, így különösen a betegség miatti keresőképtelenség idején, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy éven belül. Ez a maximum időszak az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság idejéig tarthat.
Szintén nem jogszerű a munkáltató felmondása abban az esetben, ha a munkavállaló a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezésre került.
Ugyanígy nem szüntethető meg a munkaviszony munkáltató általi rendes felmondás keretében a családtag vagy gyermek otthoni ápolására vagy gondozására kapott fizetés nélküli szabadság, illetve a terhesség, a szülést követő három hónap, illetve a szülési szabadság esetében.
Ez a védelem nem vonatkozik a rendes felmondás esetére, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül.
Szintén nem alkalmazható rendes felmondás azzal szemben, aki rehabilitációs járadékban részesül a keresőképtelenség teljes időtartama alatt.
A fenti esetekben a felmondási idő a védelmi idő megszűnésétől számított időtartam elteltével kezdődik meg. A rendes felmondás felmondási idje így a védelem megszűntétől számított 15 nap után kezdődik meg, ha a fenti védelmi idő a 15 napot meghaladja. Ha a védelmi idő a 30 napot meghaladja, úgy ez az idő 30 nap.